2019. március 10. írta: Erich

Pest középkori városfala, / Budapest, 116

Pest középkori városfalai és városárka a legrégebben kutatott helytörténeti emlékek közé tartoznak Budapesten. Már 1817-ben vizsgálta a fal maradványait Jankovich Miklós, és azóta is több szakaszban kerültek elő részletei. Bár az egykori városfal teljesen körbeépült a Kiskörút és a szomszédos utcák házaival, néhány szakasza a 21. századot is megérte. Néhány helyen emlékhelyeket alakítottak ki, vagy emléktáblát állítottak az egykori városfal és kapui emlékére, a Királyi Pál utcában pedig egy bemutatóterület is nyílt a megismertetésére.
A keleti oldala a Városház utca, Károlyi utca sarok, Reáltanoda utca, Cukor utca vonalában haladt, északi sarka pedig a Szervita téren volt, ahonnan a Dunáig vezetett. Ez az erődítmény már a tatárjárás előtt is létezett, mert legkorábbi nyomait az 1241-es események előtti rétegekben találták meg. Ehhez a falhoz járult még az a másik fal, amit három nap alatt építettek fel, éppen a közeledő tatárok hírére, de a két vonal együtt sem volt képes megvédeni a várost.
A falak a tatárjárás után nem épültek újjá, mert a király Pest lakóit védettebb helyre, a budai várba akarta telepíteni.
1443 és 1479 között épült fel az első, a városfalakkal párhuzamosan futó védőrendszer, amely már a külvárosok egy részét is a falak közé vonta. Ilyen külváros volt például Szentfalva. Ezzel Pest területe több, mint a duplájára nőtt, 23 hektárról 55 hektárra, az erődítés hossza pedig 2,2 km volt.

A kapuk a fő kivezető utaknál nyíltak. Az új városfalat 1493-ban említik először, de a kapukat csak a 16. században. A Vác, Hatvan, Kecskemét és Belgrád felé vezető utak kapui (Váci kapu, Hatvani kapu, Kecskeméti kapu, Belgrádi kapu) négyzetes alaprajzúak és többemeletesek voltak. Közöttük, ahol a fal vonala megtört félkörös tornyok helyezkedtek el, és a falakhoz vizesárok, földvédművek és rondellák is csatlakoztak. Kiépülése nyomán tűnt el a korábbi fal és annak egyéb elemei. A mai Kálvin térnél, illetve a Régiposta utca és Váci utca találkozásánál lévő korábbi tornyokat is ekkor bontották el.
Ez az új városfal sem tudott azonban ellenállni a törököknek. A török korban a városfal nem változott lényegesen, csak palánk csatlakozott hozzá. Buda 1686-os visszafoglalásakor igen romos állapotba került, hasonlóan a lakóépületekhez. A város hamarosan túlnőtte, egyes szakaszait beépítették a készülő új házakba (ismert például, hogy a Deák tér melletti Új kapunál állt félrondellát 1786-ban bontották le, a Duna-parti északi rondellát 1788 körül bonthatták le [bizonyára azért, mert zavarta az állatok felhajtását a városi hajóhídra]; a Kecskeméti kapu lebontásáról 1794-ben hozott határozatot a pesti városvezetés, és ugyancsak 1794-ben bontották le a Ferenczy István utca környékén állt félrondellát is, amely akkor Cukor kapu néven szerepelt a tanácsülési jegyzőkönyvekben).

Between 1443 and 1479, the first protective system running parallel to the walls of the city was built, which already included some of the suburbs in the walls. Such a suburb was, for example, the Szentfalva. With this, the area of Pest has more than doubled, from 23 hectares to 55 hectares, and the fortification was 2.2 km long. However, this new city wall could not resist the Turks. In the Turkish era, the city wall did not change significantly, only the plank wall joined it. When Buda was recaptured in 1686, it was in a very ruined state, similar to residential buildings.

This fortress already existed before the Mongol invasion, because its earliest traces were found in the pre-1241 events. The other wall that had been built in three days, just because of the approaching Tatars, was still attached to this wall, but the two lines were not able to protect the city together. The walls were not rebuilt after the Mongol invasion, because the king wanted to place Pest residents in a more protected place in the Buda Castle.